Drága Elkárhozott Lélek ki erre tévedtél!
Hatalmas szeretettel és még ennél is nagyobb ( és betegebb) vigyorral üdvözöllek a blogon!
Egy igencsak kezdő író vagyok, tele ötletekkel és néha ( na jó, állandóan) hatalmas örültségékkel. Már 8 éves koromban eldöntöttem hogy én bizony egyszer írni szeretnék, nem ezzel szeretnék foglalkozni, mint hivatás, de mindenképpen szeretnék írni. Mindig voltak ötleteim, hogy miről szeretnék írni, de sajna állandóan elakadtam és mivel nem volt motivációm, hogy megoldjam a felmerülő problémát és tovább írjam a történeteke, így azok nagy része a feledésbe merült.
Majd olvastam egy igazán fantasztikus történetet ( itten a link, mert csak ajánlani tudom: Egy Angyal Bakancsban), imádtam és rengeteg ötletet adott ez a drámai történet! Neki is ültem írni, de sajnos megint beállt az agyhalál, így nem lett semmi az akkori történetből.
Jó ideig le is tettem arról, hogy én valaha is tudok majd írni ( mintha most tudnék), de ekkor beköszöntött az az időszak ( a nyár), amikor mást sem csináltam csak a blogokat bújtam és egyik storyt a másik után faltam. Ekkor találtam rá Aislynn blogaira és elállt a lélegzetem is attól ahogyan ír. Elolvastam tőle a Sátán Lányát és utána még az összes blogot, ami akkoriban elérhető volt. Szerintem egész nyugodtan mondhatjuk, hogy a bloger világban Ő a legnagyobb ember a szememben ( senkit nem szándékozom megsérteni, teljesen egyéni vélemény!). Majd ezek után megint belefutottam az Egy Angyal Bakancsban c. műbe és egy jó kis nosztalgiázás után nekiláttam írni és ekkor (dobpergés) megszületett az Angyali Démon története. Az alap ötletnek szinte semmi köze a jelenlegi történethez, de azért ez egy hatalmas előrelépés volt számomra, hiszen volt egy alapötletem, egy már majdnem kerek történetem és azt is tudtam milyen véget szánok a történetnek, ilyen még soha nem volt. Egy igazán kedves barát biztatására lett blog, az eredetileg kis füzetben íródó történetből. Néha átkozom, de többször adok neki hálát, hogy bátorított és nem hagyta, hogy elszaladjon velem a ló többször is. Örök hálám ha ezt olvasod Vivi!
NA de már így is rengeteget koptattam a billentyűket és gondolom már unod is a rengetek rizsát, így inkább abbahagyom.
További kellemes szórakozást!
Ui: Mielőtt félreértenéd és kedvesnek ítélnél, nem mehetsz sehová amíg nem hagytál valamilyen nyomot magad után! Ehhez pedig az olvasás kötelező! :D Tudom hogy milyen aranyos vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése